Bridget Carleton a tavalyi szezonban a Szekszárd elleni elődöntő után visszatért a WNBA-be, ahol aztán sűrű nyár állt előtte. Kanadai légiósunk egészen a döntőig menetelt az észak-amerikai profi női bajnokságban, valamint nemzeti együttesével a párizsi olimpián is részt vett, bár ott kevesebb sikerélménnyel. BC a Pécs ellen már a pályán segített minket, de másfél héttel érkezése után helytállónak éreztük egy nagyobb hangvételű interjú formájában beszélgetni vele. Ebben mindent érintünk, ami ezen a nyáron történt vele.

Április végén utaztál vissza Minnesotába az előző szezonban, a Szekszárd elleni győztes elődöntő után. Követted a döntő küzdelmeit? Mit gondolsz a végső eredményről, és a megszerzett ezüstéremről?

Amikor tudtam követtem, de elég nehéz volt az időeltolódás miatt, meg persze az edzőtábor miatt is. Nagyon büszke vagyok arra, amit a szezon során mutattunk. Másodikok lettünk az alapszakaszban és végül döntőig meneteltünk. Jó móka volt harmadik meccsig elmenni a Szekszárddal. Büszkék lehetünk az ezüstre, és remélhetőleg idén eggyel előre tudunk lépni.

Repülőrajtot vettetek a WNBA-ben a Lynx-szel, 8 meccset nyertetek a 10-ből, illetve júniusban a Commissioner’s Cup-ot is behúztátok. Éreztétek már akkor, hogy ez egy különleges szezon lehet?

Már az edzőtáborban is éreztük a kémiát egymás között, aztán fontos volt a jó rajt is, hiszen a WNBA nagyon kiegyensúlyozott, bárki megverhet bárkit. Amikor megnyertük a Commissioner’s Cup-ot akkor mondtuk először ki egymás között, hogy ez valami különleges is lehet. Érdekes, hiszen a csapatunk szinte teljesen új kerettel készült, de tudtuk belül, hogy jók lehetünk, csak sokat kell érte dolgozni. A kupagyőzelemre mindenki felkapta a fejét, hogy a Lynx egy jó csapat, és akkor már tudtuk, hogy ez egy szép idény lesz.

Milyen érzés volt megnyerni a Commissioner’s Cup-ot korán a szezonban? Napheesa Collier még az MVP trófeáját is felajánlotta neked a végén, olyan jól játszottál.

Nagyon jó! Mindig, amikor bajnokságot, vagy kupát nyersz, abból származik valami előny. Nekünk az volt, hogy mi is rájöttünk mennyire jók vagyunk. Odajutni, majd megverni egy nagyon erős New Yorkot, akik végül a bajnokságot is nyerték, lenyűgöző érzés. Büszkék vagyunk rá és egyértelműen kiemelkedik ebből a szezonból. Én is jól dobtam a döntőben. (nevet) Ettől függetlenül teljesen csapatérdem volt a győzelem, és bár „Phee” tényleg odaadta az MVP címet, én mondtam, hogy tartsa meg nyugodtan. (nevet)

Ahogyan teltek a hónapok a csapatodra bajnoki esélyesként kezdtek el tekinteni a szakértők. Megváltoztatta ez a lányok gondolkodását, vagy inkább nyomást helyezett Rátok?

Nem éreztünk semmiféle nyomást, mivel hiába gondolták a szurkolók és a szakemberek, hogy jók vagyunk, még így sem beszéltek rólunk szinte semmit. Megvoltak idén a forró témák és csapatok, mint például a New York, a Las Vegas, az Indiana, szóval továbbra is esélytelennek számítottunk náluk. Szerencsére jól éreztük magunkat csapatként, nem is foglalkoztunk a külső hangokkal, mert belül tudtuk, mennyire jók tudunk lenni. Aztán oda is jutottunk, ahová szerettünk volna.

Volt egy kisebb könyöksérülésed pont az olimpia előtt. Mi történt, és esetleg veszélyben forgott-e a párizsi szereplésed?

Semmi nem volt. (nevet) Pár öltéssel össze kellett varrni a könyökömön a bőrt, amit megvágtam, és begyulladt a varrat. Egy mérkőzést hagytam ki talán, azt is csak elővigyázatosságból.

Az olimpiai játékok nem úgy sikerült Kanadának, mint ahogyan azt vártátok volna, hiszen nem sikerült meccset nyerni, neked viszont elég jó tornád volt. Mégis mi hiányzott csapatként, hogy tovább tudjatok menetelni?

Sok dolog összejött ott. Nagyon jó ellenfelekkel játszottunk, Franciaország végül ezüstérmes lett, Ausztrália bronz, Nigéria ellen pedig mindig nehéz, mert nem sokat tudsz róluk. Egy héttel a torna előtt kezdtük a felkészülést, volt vagy öt edzésünk együtt, aztán jöhetett is az első találkozó. Nem akarok mentegetőzni, tudtuk, hogy ez lesz a válogatottnál. Reméljük, hogy tanulunk belőle, és jobbak lehetünk négy év múlva.

Összességében milyen élmény volt számodra a párizsi olimpia, hiszen a 2021-es tokióival össze tudod hasonlítani?

Teljesen más volt, hogy szurkolók előtt játszhattunk, és a családom is el tudott jönni Párizsba. Nekik legalább akkora álmuk volt eljutni az olimpiára, mint nekem, szóval ez egy különleges élmény volt ebben a tekintetben. Az olimpiai falu is teljesen más volt, több ismerkedés, több interakció, míg Tokióban pedig pont, hogy tartanod kellett 

A Lynxhez visszatérve jól folytattad, és korán elértétek a rájátszást, igazi csapatmunkát mutatva. Hogyan jellemeznéd a csapatod, mi volt a legnagyobb előnyötök ebben a szezonban?

Azt mondanám, hogy a játékstílusunk. Mindenki a kezdő ötösben tudott kívülről dobni, jól játszottunk össze és olvastuk egymást. Cheryl Reeve nem véletlenül lett az év edzője és az év vezetője. Napheesa Collier MVP formában játszott egész idényben. Sok kivételes játékos volt a keretben, akik jól játszották a kosárlabdát és élvezhető játékot mutattak.

Milyen érzés volt a női kosárlabda legnagyobb színpadán döntőt játszani?

Őrület. Még mindig nehéz feldolgozni, hogy ez megtörtént. Amikor ott vagy, akkor inkább arra fókuszálsz, amit tudsz irányítani, a következő meccsre, labdáról labdára. Most így visszatekintve, nagyon király érzés volt, teljesen szürreális számomra, hiszen sosem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok, és kezdőben leszek, valamint fontos perceket és kosarakat szerzek. Nagyon büszke vagyok, hogy eddig eljutottunk, és remélem, erre tudunk majd építeni a következő szezonban.  

Mit gondolsz a női kosárlabda népszerűségének robbanásszerű emelkedéséről ebben a szezonban?

Lenyűgöző érzés ennek az egésznek a részének lenni. A WNBA arénák teltházasak voltak, a közösségi média minden héten szinte felrobbant, a televízióban is könnyebben elérhető volt, és ahogy hallottam, Magyarországon is közvetítettek összecsapásokat. Nagyon különleges ebben a korban játszani a kosárlabdát az Egyesült Államokban, végre megkapjuk a megérdemelt figyelmet, és jó látni, hogy mások is szerelembe esnek ezzel a sporttal. Tudtuk, hogy jó az „áru”, amit kínálunk, csak esélyt kell neki adni, most pedig, hogy ez megtörtént, jó a részesének lenni.

Mint játékos, kifejezetten jó szezonod volt, igazi vezérré léptél elő a csapatodban. Mi változott az előző évekhez képest, és hogyan értékelnéd a 2024-es teljesítményedet?

Sok különböző dolog kombinációját mondanám. A minnesotai hat évem alatt folyamatosan fejlődtem, és most megkaptam a lehetőséget, amivel élni is tudtam. Sokat köszönhetek a tavalyi Magyarországon töltött évemnek és a győri klubnak, amely jó volt hozzám. Folytathattam a saját játékom fejlesztését, és ennek meg is van a nyoma a WNBA teljesítményemen. Készen álltam a kihívásokra, amikor azok szembejöttek. Mindig is tudtam, képes leszek erre, csak el kell jönnie az időmnek, és így is lett.

Kevesebb, mint két hete érkeztél meg Győrbe. Követted-e a szezon eleji eredményeit a csapatnak?

Igen, amikor tudtam, néztem a meccseket, ha éppen nem voltam elfoglalt a saját mérkőzéseimmel, vagy nem repülőn ültem. Figyeltem az eredményeket és próbáltam nézni is a találkozókat, amikor csak tudtam.

Most, hogy már túl is vagy egy lejátszott meccsen, mit gondolsz a csapatról, és mik a terveid az előttünk álló szezonban?

Jó társaság jött össze idén, jófejek a lányok, és látszik, hogy tanulni akarnak. Jó közöttük lenni minden nap. A szezon során, ahogyan egyre inkább összeszokunk, jobbak és jobbak tudunk lenni. Nehéz később érkezni a többiekhez képest, de mindenki nagyon befogadó és segítőkész. Remélhetőleg a tavalyi szezonhoz hasonlóan erős csapatunk lesz, és bajnokságot is nyerünk. Ha kiesnénk az Euro Cupba, akkor ott sokáig szeretnénk menetelni.